2014. július 26., szombat

Helló Mindenki! :)

Sziasztok!

Csaknem 2 havi hallgatás után ismét itt vagyok köztetek:)

Sok minden történt, főleg a hétköznapok szippantottak be, de azok nagyon.
Voltunk nyaralni is, internet hozzáférés nuku, amit egyáltalán nem bántam, sőt még élveztem is:)
Utána nem is vágytam rá annyira...komolyan:)

A laptopunk lehalt, szerintem valami játék letöltés kapcsán, ami miatt az operációs rendszer totál újra lett telepítve, 1-2 nem várt hiányosságokkal. Többek között valamiért a wifi nem mükszik. Tervezem megkérni egy informatikus ismerősömet, hogy nézze meg, de odáig még nem jutottam el.
Fentiek miatt a netezés, a blogírás is jócskán nehezített, és talán egy kicsit lusti is vagyok molyolgatni azzal, hogy internet kábel innen ki, majd oda be...Szóval értitek..:)

Utóbbi két hónap cseppet sem volt unalmas, az én életem sosem az. De ennek most nem tudok annyira örülni.
A házasságomban is voltak zörrenések, a kisfiam is erősen hiszti időszakát élve, újabban agresszív lett (persze csak velünk, mindenhol máshol tündér bogyoró), ismerősöm szabadult a börtönből a tárgyalásig, és azóta adódott valami újabb hülyeség...

Néha azt érzem, hogy legszívesebben elköltöznék egy nagyon messzi helyre, mondjuk Ausztráliába egy farmra, és ott el lennék az én kis családommal. Nyugiban.
Néha azt érzem, hogy extrovertáltságom ellenére sokszor inkább lennék magamban, és nem akarnék törődni senkivel - néha még  közvetlen környezetemmel sem.
Néha azt érzem, hogy  jobb lenne mindent elfelejteni, kitörölni az emlékeimből, és újrakezdeni. Erről jut eszembe: láttátok az "Egy makulátlan elme örök ragyogása" című filmet? Az is ilyesmiről szól, és a lényeg az, hogy az emlékek törlését követően valamiképp mégis ugyanazok a dolgok történnek meg Veled, mint azelőtt...de nem lehet emlékeket törölni, nincs is sok értelme, csak egy érzés...ki vagyok égve? A férjem biztos ezt mondaná:)

Mindegy. Mint mindig, most is összekaparom majd magam, és újult erővel vágok neki az életnek.
Úgy látszik sokat bírok, különben nem kapnék ennyi nehézséget...

A "családállítás - előzmények" sorozatomat is folytatni fogom, már jól esne újra írogatni. Szeretek. És segít:)
Most is amúgy, még ha ez nem is jön le a konkrét pillanatban:)

Most megyek.
Puszi mindenkinek! <3