21 napos kihívás

Sziasztok!

Ígértem, hogy ma írok részletesebben a 21 napos kihívásról.
Megmondom őszintén, hogy elég nehezen vettem rá magam, mert piszkosul fáradt vagyok.

Hosszú hétvége volt, ami azt illeti, pedig csak két napból állt.
Szegény férjem benyelte tőlem a vírust, de rajta extrán durván ütött ki. 39,3 fokos láz, ami 38,5-re csökkent csupán, dupla Rubophenek és hideg borogatások ellenére. Tegnap fél nap pocival el, hogy Apa tudjon pihenni. Ma egész nap el. BKK-val istentiszteletre mentünk, Tökölről XI. kerületbe, ami eleve már egy túra. Onnan Margitszigetre, ahol találkoztunk a húgommal és a párjával, és az ő két csemetéjükkel: két kis csivavával. És így vettünk nyakunkba a szigetet. BB végre kibicajozhatta magát, mert nyilván azt is végig cihöltem neki a városon. Fénykép alig, hiszen Barna mackó mostanság nem preferálja, ha fotózzuk, inkább ő lő néhány képet. Azért ma stikában csináltam róla egyet a villamoson.

Elmentünk a Margit hídtól a Japán kertig - ami valamiért ki lett apasztva, vízesés nyista - és ott felszálltunk a 26-os buszra, mert poci már kivolt. Gondoltam, hogy csak a Margit-hídi bejáróig megyünk, ugyanis 15:45-kor kezdődött a gyülekező a PCOS Szívügy Alapítvány által szervezett, ingyenes futóedzéshez, Vivicittára felkészülendő (https://www.facebook.com/events/282776368546745/?fref=ts). Neeeem, semmi hiú ábrándom nem volt arról, hogy részt veszünk rajta, de szívesen találkoztam volna legalább a résztvevőkkel.
Végül nem is emiatt ugrottunk le a buszról majdnem szó szerint, hanem mert poci erősen bekómált, majdnem bealudt az ülésen. Gondoltam akkor mindenképp leszállunk, hátha fel tudom pörgetni kicsit, biciklizik, vagy fut, vagy valami. Ddddehogy! Leszálltunk, rám nézett az édes, gyönyörű, félálomtól homályos kék szemeivel, és már nyújtotta karjait, hogy emeljem fel. Anya persze, hogy felemelte. Ennyi kellett. Bealudt 1, és tényleg 1 másodperc alatt.
Most képzelj el engem: oldalsó vállputtony rajtam, azon keresztben a tavaszi kabátom, elől az ölemben a fiam, fején a bukósisakjával, hátán a hátizsákjával, és alul függőlegesen állítva a tanulóbiciklije a kezemben. Vicces látvány lehetett:)
Átlavíroztam a zebrán a villingerhez, felszálltam. Egy idős néni hála az Istennek átadta a helyet; nem bírtam volna a Borárosig állva. Borároson leszállás, pozitúra ugyanaz. Nos, a Petőfi hídról le kell ugye lépcsőzni. Újabb mutatvány a részemről, és egy igen kellemes meglepetés. Egy fiatal, alig huszonéves srác megsajnált szerintem, és átvette tőlem a bicajt. Micsoda megkönnyebbülés volt! És micsoda kellemes meglepetés! :)
A csepeli héven már magához tért a fiam, bár kissé nyűgös volt, de oké. Csepelen viszont 40 percet vártunk a buszunkra, ami csaknem egy órát zötyög haza. De csak hazaértünk, és be is toltunk egy-egy tányér jóóóó meleg zöldséglevest:)

Szóval kábé így telt a mai nap:)

És akkor jöjjön a lényeg, amiért is elkezdtem ezt a bejegyzést:

21 napos kihívás.

Tehát, ahogy a tegnapi bejegyzésemben is írtam, ez a 3 hetes kihívás a PCOS kezelésének 4 alap pilléréről fog szólni:

diéta, mozgás, gyógyszer és psziché.

Gondolkodtam, hogy is kellene felépíteni, megtervezni, kitalálni, blablablablablabla. Voltak, vannak is ötleteim, de nem szeretnék a tervezés részleteiben elveszni, így valamelyest leegyszerűsíteném.

Maga a kihívás elemei, feladatai az alábbiak lennének:
- napi 5-6-szori étkezés, 160 g napi szénhidrátbevitellel
- reggeli 7 óráig, étkezés 3 óránként
- kellő folyadékbevitel
- gyógyszerek rendszeres és időben történő beszedése
- hetente 4-szer valamilyen sporttevékenység
- naplók vezetése: táplálkozás, mozgás
- lelki okok felkutatás, ima
- fentiek előre tervezése

Ez így elég soknak tűnik, igaz? Vagy nem?
Ha azt nézem, hogy már régóta így kellene élnem, és éltem is így, működött is, akkor nem, nem sok.
Viszont ha az elmúlt 2 év sivatagot nézem, az újrakezdést, akkor hirtelen bizony soknak tűnik.

Oké, koncentráljunk csak az első hétre. Ildikóval kezdünk, Henriettával zárunk:)

21 napos kihívás - első hét

Cél: átállás
Az első héten a célom az, hogy át- vagy inkább visszaálljak a rendes kerékvágásba. Azaz életmódváltás reloaded:)

Feladat: felmérés
Ahhoz, hogy gyökeresen változtatni tudjak, fel kell mérnem, hogy hol is állok most, és mik a buktatóim? Ehhez nyújt majd segítséget a táplálkozás- és a mozgás napló írása, melyekben nem csak tényszerű felsorolások lesznek, hanem érzelmi okok, reakciók is.

Összpontosítás: rendszeresség, következetesség
Legfontosabb segédem a tervem. Enélkül nem fog menni. Pontos terv mind az étkezésekre, mind a mozgásra vonatkozóan. Ugyanakkor rugalmasság is szükséges, hiszen családos lévén mindig történhet valami...Mégis a lényeg az, hogy betartsam, és ami valami miatt meghiúsul, azt záros határidőn belül pótoljam.


Rizikófaktorok: apa beteg, kedden nyílt nap az oviban (~2,5 óra esti munka), csütörtökön vezetés, szombaton randi apával (mozi, étterem)
Fontos felkészülni a várható kihívásokra, melyek vagy keresztülhúzhatják a számításaimat, vagy kísértést okozhatnak.

Elkezdtem megcsinálni a jövő heti tervemet, de nincs már agyam kitalálni az ebédre és a vacsira valót. Holnap szabin leszek, akkor pótolom:)

Az a gáz, hogy nem tudom, hogy lehet, vagy lehet-e egyáltalán fájlt csatolni a blogba...Még rá kell jönnöm, ahhoz, hogy megoszthassam Veletek:)

Addig is a lényeg, hogy igyekszem egyszerű étrendet kialakítani. 

Reggeli (7:00; 30 g lassú szénhidrát): egyik nap zabkása, másik nap rozskenyér valamilyen krémmel (tojás-, vöröslencse-, túrókrém) + zöldség; tea (fekete/zöld/maté)

Tízórai (10:00; 10 g lassú + 10 g gyors szh): egyik nap 2 dl tejeskávé + 2 szelet Wasa, másik nap 125 g natúr joghurt + zabkorpa

Ebéd (13:00; 50 g szh - max 20 g gyors)

Uzsonna (16:00; 20 g gyors szh) : 2x2 nap zöldturmix, 3 nap alma

Vacsora (19:00; 30 g lassú + 10 gyors szh): saláták lesznek valószínűleg

Mozgás: H, Sze, P - Rubint Réka 20' és V - Béres Alexandra 45'

A gyógyszereimet reggel kiadagolom egész hétre, és másfél literes flakonba kikészítem magamnak a vizet:)

Egyelőre ennyi:)

Kellemes Kihívást Kívánok

magamnak:)

MÁRCIUS - "KIHÍVÁSOK" hava

Sziasztok!

Igaz, már 8-át írunk - BOLDOG NŐNAPOT! :) - de az nem tart vissza attól, hogy utólag is megtémázzam a hónapot:)

Úgy gondoltam, hogy a márciusi hónap a kihívásoké lesz. Túl fog nyúlni a téma, de az előző hónapokkal is így volt, van.

Két kihívást céloztam meg magamnak, mit nekem egy:)

1. 40 napos LELKI kihívás - 2014.03.10-04.18.
2. 21 napos TESTI kihívás - 2014.03.10-03.31.

Külön-külön bejegyzésekben fogom részletezni a kihívásokat a holnapi nap folyamán:)
Most csak "pár szóban":)

1. 40 napos LELKI kihívás

Bizonyára a nagy sokaság tudja, hogy szerdán vette kezdetét a húsvét előtti nagyböjt. Sosem csináltam meg. Bele sem kezdtem. Idén felmerült bennem, de elvetettem. Miért?
Mert tudom, hogy az a fajta vagyok, aki egy cselekedetet sokkal előbb véghez visz, mint valami lelki gyakorlatot. Igen, a böjt is lelki, lélekre hat, tudom. De teljesítmény centrikus vagyok, és nem a lelkemre hatna a dolog, hanem a pipa gyűjtésre: ma sem ettem húst, ma sem ittam alkoholt...Ja, azt amúgy is csak hébe-hóba, az nem napi pipa lenne:)
Istennek az engedelmes és alázatos szív sokkal többet ér, mint hogy betartsam ezeket az előírásokat, amik nem is kötelezőek, amúgy.

De lelki kihívásra mindenképpen szükségem van, és a saját 40 napos kihívásommal két, nem, három legyet üthetek egy csapásra:
- építem Istennel a kapcsolatom
- építem a karakterem
- építem a férjemmel a kapcsolatom

Hogyan? Van egy könyv, ami a segítségemre lesz: MERJ SZERETNI!
(http://www.libri.hu/konyv/alex_kendrick.merj-szeretni.html)


Ez a könyv a "Tűzálló" vagy "Fireproof" című filmből ismert könyv.

Íme egy négyperces részlet a filmből, érdemes megnézni:
http://www.youtube.com/watch?v=WYKpTzv9MkE

"A könyv erőteljes üzenetei a feltétel nélküli szeretet megismerésének és megélésének kihívásait hozzák eléd."

Ez áll a könyv bevezetőjeként:

"Szeretnélek figyelmeztetni: ezt a negyvennapos utazást nem lehet félvállról venni!

Kihívásokkal teli és sokszor küzdelmes, ugyanakkor hihetetlen beteljesedést hozó út áll előtted. Ahhoz, hogy végigcsináld, eltökélt lélekre és rendíthetetlen elhatározásra lesz szükséged.

Ez a program nem arra való, hogy csupán kóstolgasd vagy röviden kipróbáld. 

Azok viszont, akik hamar feladják, elszalasztják a legnagyobb jutalmat. 

Ha negyven napon keresztül minden áldott nap odaszánod magad, annak eredménye megváltoztathatja egész életedet és a házasságodat.

Tekintsd ezt kihívásnak azoktól, akik előtted már végigjárták ezt az utat."

2. 21 napos TESTI kihívás

21 nap, mert azt mondják a nagyok, hogy 21 nap kell ahhoz, hogy valami úgymond a szokásoddá váljon. Mondhatnám, hogy nekem ez eddig nem jött be, de hazudnék. Mert amikor gyereket szerettem volna, képes voltam odatenni magam a PCOS* ellen, és ha 2 év alatt is, de csak leadtam 23 kg-t, mert odafigyeltem. De gyarló az ember...

*www.pco-szindroma.hu/pcos/

  www.pco-szindroma.hu/pcos/ir

Írtam már, hogy az elmúlt két évem elég sivatagos volt, minden tekintetben. Természetesen az életmódváltásra is kihatott. Alig-alig tartottam csak be a diétát, vagy másfél évig nem is mozogtam, mindenféle kifogásokat megengedve magamnak. De a "fog" helyére "hív" kerül, így kifogások helyett kihívásokat adok magamnak.

Úgy állok hozzá, mint aki először kapja meg az utasításait - mit, mikor, mivel, miért, hányszor...

Diéta, sport, gyógyszer és psziché. 

Ez az a 4 pillér, mely a PCOS kezeléséhez szükséges. És ez a 4 pillér lesz a 21 napos kihívásom alapja is. Heti étrenddel, étkezési- és mozgás naplóval, receptekkel...

Bővebben holnap:)

"A KIHÍVÁSok azért vannak, 

hogy tanítsanak nekünk valamit, erősebbé tegyenek és 

megingassák azzal kapcsolatos hiedelmeinket, hogy mit vagyunk képesek legyőzni és mit nem. Amikor megértjük, milyen célt szolgál az előttünk álló kihívás, 

akkor feltárul előttünk az igazság: 

akadályok nem léteznek, csak lehetőségek, melyek által fejlődni tudunk.

Yehuda Berg"

Státusz jelentés

Sajnos úgy alakult, hogy a 21 napos kihívásomat el kell hetelnem, úgymond, mivel a kisfiam és én is betegek lettünk:(

Szombaton még minden teljesen rendben volt. Mamánál bográcsoztunk, sógorom szülinapját ünnepeltük. Barni egész nap szuperül érezte magát, hiszen volt kert, kint lehetett a szabadban, és még játszótéren is volt. Nem beszélve arról, hogy kedvenc unokatesója is ott volt:)

Tegnap éjjel viszont már lázas lett, alig aludtunk valamit. Mára már én is alig bírok nyelni, a hátam, a derekam ki akar szakadni, fájnak a térdeim, a combjaim…És persze nem izomláz miatt…

De hát minden okkal történik, ugyebár, így nyilván szükségem volt már egy kis figyelmeztetésre, miszerint ideje lenne pihenni is már. Végre. Jó lenne:)

Megyek is aludni. Engedelmeskedek…

Félelem nélkül

Neeem, nem moziba invitállak Titeket:) Ja, főleg, hogy a film amerikai mértéket nézve idén lett nagykorú...'93-as ugyanis:D
Egyébként szerintem jó film, ajánlom figyelmetekbe (Jeff Bridges játszik benne:)):
http://www.port.hu/felelem_nelkul_fearless/pls/w/films.film_page?i_film_id=26271

Bár sokaknak szerintem Jet Li ugrik be előbb...

Viccet félretéve, ígértem, hogy írok Nektek a félelmeimről, illetve azok leküzdéséről.

Ne gondoljatok most valami magaslati vagy bezártság vagy valami állat fóbiára. Semmi ilyen, no para:)
Egyszerűen csak arról van szó, hogy az utóbbi sacperkábé két évben struccnak képzeltem magam.
Annyiban már elindult a változás, hogy a fejem már kint van a földből:)

Nevén nevezem a dolgot, hogy ne rébuszokban beszéljek:) A lényeg, hogy a félelmeim gyökere az, hogy kiderül, beteg vagyok. Igen, tudom, az vagyok (PCOS, IR, pajzsmirigy alulműködés, magas vérnyomás), de nem úgy értem...Attól félek, hogy kiderül, valami komolyabb bajom van. És akkor mégis csak kiderül, hogy fóbiám van? Vagy csak hipochonder vagyok? Mi vaaaan? 

Az van, hogy jó ideig nem mertem elmenni bizonyos orvosi vizsgálatokra, nehogy valami olyat tudjak meg, amit nem akarok. Mondok, vagyis írok példákat.

Félelmek:

1.
Nem mentem el tüdőszűrésre már jó ideje, pedig bal oldalon, a tüdőcsúcsom tájékán rendszeresen fáj. Nem mentem el, nehogy azt mondják, hogy netán kezdődő rákom van. Mindig is szélsőséges típus voltam, láthatjátok. Mert mit nekem egy hörgőtágulat, egyből rák kell, mi?
Az igazat megvallva, a félelmem minimális mértékben megalapozott, hiszen köztudott, hogy a rákra való hajlam öröklődik. És hát a családunk nem egy tagjával végzett már, hogy nyers legyek és irónikus... Konkrétan a nagypapámmal (anyai) és anyukámmal is. Azt hiszem, hogy a nagyapámnak gyomorrákja volt, anyunak biztosan tudom, hogy áttétes tüdőrákja (meg tüdőtágulat, meg krónikus jobbszívfél-elégtelenség...nyilván).
Anyu 2001.06.06-án lett áldozata a ráknak, 42,5 évesen.
Van okom parázni? Dehogy! Én nem szívok el napi 2 doboz Symphoniát (van még olyan, amúgy?), sőt, egyáltalán nem dohányzom. Alkoholista sem vagyok. Máris más a képlet.

2.
Nem mentem el vérvételre, pontosabban cukorterhelésre, inzulinterhelésre, pajzsmirigy kontrollra...Mitől féltem? Hogy esetleg az derül ki, hogy cukros lettem. Megvan rá az esély?
Meg bizony! Hajlam megint csak öröklődik,és cukros is volt a családban. Pl. apai nagyanyám.
Nem mellesleg inzulin rezisztenciám van, mondhatni előszobája is lehet a diabetesnek. Ha....

3.
Nem mentem el endokrinológushoz kontrollra. Ez esetben nem a félelem tartott vissza, vagyis nem a "komoly betegség"-től való félelem. Sokkal inkább az önmagammal való szembenézés. Miért? Mert mint említettem, az elmúlt két évem elég sivatagos volt, lelki mélyzuhanás, melynek következményeként minimálisan tartottam csak a diétát, szinte semmit nem mozogtam, érzelmi zabálás megvolt, ergo...hát naná, hogy felszedtem jó pár kg-t. Úgy éreztem, hogy felesleges elmennem, csak azért, hogy szembesítve legyek azzal, hogy elbuktam, és megkapnám ugyanazokat az utasításokat, hogy fogyjak le, és szedjem továbbra is ugyanazokat a gyógyszereket, ugyanabban a dózisban. És még fizessek is ezért, mivel magán dokihoz járok.
Mellesleg tündéri a dokim, sosem volt lenéző vagy ilyesmi. Szimplán a saját lelkifurdalásomtól vezérelt feltételezéseim ejtenek csapdába. Így megy ez már jó ideje, de most már legalább belátom, nem?

4.
A maradékot csak ömlesztem, mert ezeknél nem félelem, hanem inkább trehányság a gát. Ilyenek pl a fogorvos, nőgyógyász...Intim turka-piszka, akárhogy is nézzük, nem annyira gyere be, mégis fontos lenne.


Nagyjából ezekről lenne szó.
Viszont a 2014 a változás éve lesz az életemben, hiszen eldöntöttem, és emiatt muszáj vagyok megtenni a szükséges lépéseket, félelem ide vagy oda, nem?

Mi segít? Talán az, ha megpróbálok..eeeeeeeeeeeeerror...ja, vagyis nem próbálom, hanem objektív leszek, és a félelmeimet mélyen eltemetem a realitás talajába.

Ez alapján - a fenti problémáimra vonatkozóan - Rózsa Sándor álarcát magamra öltvén, "Lösz, ami lösz" alapon, mindenféle beutalókra tettem szert. Nem félreérteni! Háziorvostól kértem, rendben? :)


Megoldások:

1. 
Kértem beutalót tüdőszűrésre. Bár már egy ideje nem fájok, mégis, mivel eldöntöttem, és ha már homár, időpontot kértem. És ekkor jött csak a meglepetés! Informálatlan lévén megtudtam, hogy mivel a tüdőszűrés már nem kötelezően előírt vizsgálat, emiatt 1.700,- Ft az ára! Miiiiii?
Nem is értettem, miért kérdezte meg az asszisztens - akitől az időpontot kértem -, hogy hány éves vagyok? Hát azért, mert ha már elmúltam volna 40, akkor évente egyszer ingyen is részesülhetek röntgen sugarakban:)
Naná, hogy már semmim nem fájt! Jó, ez csak vicc. Nem emiatt, tényleg nem. Nyilván nem a tüdőcsúcsom fájt (milyen vicces ezt így leírni), hanem vélhetően csak izomfájdalom volt, hiszen az én pici fiam a bal cicit preferálta mindig is, és közel 3,5 évig bizony rendszeresen kilengtem balra. Legalább a gyerek kompenzálta a jobbra ferde gerincemet, nem?
Szóval a gyerkő nagyjából 1,5 hónapja elválasztva, így a tünetek is mérséklődtek, mondhatni meg is szűntek. De csak a vizsgálati díj hallatán:) Neeem:) Tényleg:)
Pipa:)

2.
Kértem beutalót vérvételre. Vasat is nézetek, mert lehet, hogy amiatt, vagyis annak esetleges hiánya miatt is vagyok ilyen kutya fáradt. Vagy a kétéves kontroll hiánya miatt nem megfelelő a pajzsmirigy gyógyszerem dózisa. Kiderülhet, hogy cukros vagyok? Igen. És? Jobb lenne, ha nem tudnám. Nem. Akkor meg?
Kértem időpontot a laborba vérvételre. Ülj le! Ha ülsz, akkor kapaszkodj meg! 04.16. Hihhhetetlen! Április tizenhat, annyi.
Ez van, bevéstem a naptáramba. Majd akkortájt időzítem a magánlabort is. Ennyi.
Pipa:)

3.
Semmi fakszni, eldöntöttem, hogy elmegyek, és kész. Muszáj lesz megvárnom a vér eredményeket, meg ultrahangra is el kell mennem addig, hogy meglessék, kicsi petefészkem őrzi-e még kincsét, ciszta gyöngysorát, melytől jobb lenne megválnia már...

Vizuális típusúaknak, valahogy így néz ki sematikusan (befogadhatóan:)):

Normál és policisztás petefészek.

De megyek endohoz. Mert pont az kell, hogy szembesüljek. Addig nincs igazi változás, míg nem nézek szembe a problémával, igaz?

4.
Fogorvoshoz még nem kértem időpontot, nőgyógyászhoz már igen:) Fél pipa:)


Jó irányba haladok, látjátok?
Csak elindult valami változás:)

Hozzá kell tegyem, hogy IRTÓ NEHÉZ megtalálni a megfelelő időpontokat. Most már bánom, hogy annak idején nem jártam sakk órákra...:)

Mert apa össze-vissza dolgozik (szokásos probléma), anya is dolgozik, oviba menni-jönni kell a gyerekkel - legalábbis erősen ajánlott:), istentisztelet, Biblia-kör, vezetni is menni kell heti kétszer, ergo mínusz 2-2 órákat egyenesen arányosan letúrni, hó végén beszélő - mínusz 4 óra..., heti 2x telephelyi munka - legalább 1x mínusz 2 óra...

És még nem ettem, ittam, aludtam;
nem építettem a házasságom sem a szülőségem, sem a gyerekem, sem a kapcsolataim;
nem főztem, mostam, takarítottam;
nem diétáztam, sportoltam,
és nem utolsósorban a lelkemet sem ápoltam.
És csak egy gyerekem van...

És most jön a DE!

21 napos kihívás.
Az lesz a március fő témája.
És az majd ad egy löketet:)
Meglássátok:)

Jók legyetek:)

Bejegyzésem méltó zárásaként a nagy öreg biztatásával zárnám soraim:

"Mert csak én tudom, mi a tervem Veletek - így szól az Úr - békességet, és nem romlást tervezek, reményteljes jövőt adok nektek!"

(Jeremiás könyve 29:11)

2014.02. - Második hónap eredményei

Azt a mindenit, hogy elszaladt megint egy hónap! Elképesztő ez az iram:)

Lássuk, hogy telt a február, mik valósultak meg?

Testi méregtelenítés:
- Konyha porta megtisztítása helyett inkább egészséges élelmiszerek beszerzése...még mindig vannak mellőzendő kaják, az az igazság, de elvből ki nem dobom, maximum irtó sokáig használom - pl 1 kg cukor mire jó? Kenyeret keleszteni...
Viszont vettem steviát, feltankoltam lisztekből is: fehér és teljes kiőrlésű tönköly-, világos és teljes kiőrlésű rozs-, kukorica-, teljes kiőrlésű búza és BL80-as kenyérliszt. Ez utóbbiból néhány napja készítettünk a fiammal öregtésztát, melynek egy részével tegnap este ki is sült az első "mindent bele" kenyerem (tönköly, rozs, graham, pehelymix, magvak...). Ilyen lett:

- Mára már csak 2, maximum 3 kávét iszok, és azoknak a felét általában meg is hagyom. Tea van már mindenféle: Earl Grey (a nagy kedvenc), zöld tea, maté tea, rooibos. Nem vagyok még valami nagy teás, de szokom...

Lelki méregtelenítés ezúttal szinte teljesen kimaradt, leszámítva a pszichológussal való beszélgetésemet.

Illetve nem is mondok igazat, mert elindultam a félelmeim leküzdésének a rögös útján, de erről majd egy külön bejegyzésben írok majd:)

Kegyetlen két héten vagyok túl, egyébként, és bocsesz a nem éppen pozitív hozzáállás miatt.
Kutya fáradt vagyok, ami gondolom betudható a tavaszi fáradtságnak, ha tényleg létezik olyan.
Elsőként a farsang, pontosabban a jelmez készítés fárasztott le, ezen a héten pedig megint ment a hajsza a mínusz órák után. Hogy miért?
- Beszélő miatt -4 óra.
- Vezetés 2x -2:20 - végre folytattam a vezetést, ami bő 1 hónap kihagyás után nem is ment rosszul:) Ez pozitív:)
- Pénteki telephelyi munka - 2 óra, mivel nekem kellett mennem pociért oviba, ugyanis a férjem este 10-ig dolgozott, így 2-kor muszáj lelépnem, hogy kb. 16:30-ra hazaérjek Óbudáról Tökölre. Mondjuk mázlim volt, mert az ugyancsak tököli kolléganőm ép korábban ment haza, és nemcsak hazahozott, de megjártuk az Aldit és a zöldségest is, és még BB-t is elhoztuk az oviból, és onnan még haza is lettünk furikázva. Ezek alapján valóban igaz, hogy "minden rosszban van valami jó" :)

Fentiek miatt 3 késő esti meló + egy csütörtök délutáni, amikor is Apa viszi manót zeneovis foglalkozásra, így tovább tudok melózni.

Házimunka? Nyista. Minice. Pasim 14-22-ig melózott múlt héten, ő próbált délelőttönkánt megcsinálni ezt-azt.

Alvás? 5-6 óra 2-3x megszakítva, mert valamiért a fiam nagyon rosszul aludt az elmúlt pár napban. Felér egy kínzással.

Mozgás? Fogócska a játszótéren, futás haza oviból...Erről jut eszembe. Valamelyik nap akkorát zakóztam a játszótéren! Leestem a mászókáról. Dehogy! :)
Az úúúúgy volt....hogy fogócskáztam a gyerekkel. Én voltam a fogó - mondhatjuk azt is, hogy gyakorlunk a Vivicittá családi futásra:)  Futok, futok, előttem és alattam nulla akadály, és egyszer csak filmszakadás...úgy éreztem, hogy nagyjából két métert repülök, nincs uralmam a testem felett, és másodpercek vagy azok töredéke alatt tehetetlenül vágódtam neki pille súlyú testemmel a földnek, miközben lövésem nem volt arról miként érek talajt. Lehet, ez most viccesnek tűnik, de engem konkrétan megijesztett, mert sosem éreztem ennyire távol magamtól magam. Ez így érthető? Számomra félelmetes volt, és arra intett, hogy pihenjek! Amit persze még azóta sem tettem meg.
Szerintem ha valaki akkor lefilmezett volna, úgy képzelem el magam kívülről, mint a vígjátékokban lassított taknyolások főszereplőjét:) Hatalmasat röhög rajta az ember, miközben a "sértett" lenyeli a torkából kifakadni vágyó sikolyt, melyet esése során szerzett kínja indukál:)

Az ember szeretné taknyolását magabiztos levegőben pörgésnek beállítani (bár a magabiztosságot leszámítva hasonlóan éreztem magam):

Viszont a valóságban inkább így néz ki a dolog:)

Szóval ideje pihenni egy kicsit:)

Nőnaptól függetlenül jövő szombaton egész napra mamára hagyjuk Barnust, és Zsuzsi és Jani (nem Anya és Apa), lazítanak, feltöltődnek napközben:)

Ötlet esetleg? Jöhet!

Nemsokára írok a félelmeimről, melyet épp leküzdök és a márciusi terveimről is, mely tartalmaz majd egy magamnak kitalált, 21 napos kihívást is:) 

Addig is jó pihit Nektek is a hétvégére:)