Félelem nélkül

Neeem, nem moziba invitállak Titeket:) Ja, főleg, hogy a film amerikai mértéket nézve idén lett nagykorú...'93-as ugyanis:D
Egyébként szerintem jó film, ajánlom figyelmetekbe (Jeff Bridges játszik benne:)):
http://www.port.hu/felelem_nelkul_fearless/pls/w/films.film_page?i_film_id=26271

Bár sokaknak szerintem Jet Li ugrik be előbb...

Viccet félretéve, ígértem, hogy írok Nektek a félelmeimről, illetve azok leküzdéséről.

Ne gondoljatok most valami magaslati vagy bezártság vagy valami állat fóbiára. Semmi ilyen, no para:)
Egyszerűen csak arról van szó, hogy az utóbbi sacperkábé két évben struccnak képzeltem magam.
Annyiban már elindult a változás, hogy a fejem már kint van a földből:)

Nevén nevezem a dolgot, hogy ne rébuszokban beszéljek:) A lényeg, hogy a félelmeim gyökere az, hogy kiderül, beteg vagyok. Igen, tudom, az vagyok (PCOS, IR, pajzsmirigy alulműködés, magas vérnyomás), de nem úgy értem...Attól félek, hogy kiderül, valami komolyabb bajom van. És akkor mégis csak kiderül, hogy fóbiám van? Vagy csak hipochonder vagyok? Mi vaaaan? 

Az van, hogy jó ideig nem mertem elmenni bizonyos orvosi vizsgálatokra, nehogy valami olyat tudjak meg, amit nem akarok. Mondok, vagyis írok példákat.

Félelmek:

1.
Nem mentem el tüdőszűrésre már jó ideje, pedig bal oldalon, a tüdőcsúcsom tájékán rendszeresen fáj. Nem mentem el, nehogy azt mondják, hogy netán kezdődő rákom van. Mindig is szélsőséges típus voltam, láthatjátok. Mert mit nekem egy hörgőtágulat, egyből rák kell, mi?
Az igazat megvallva, a félelmem minimális mértékben megalapozott, hiszen köztudott, hogy a rákra való hajlam öröklődik. És hát a családunk nem egy tagjával végzett már, hogy nyers legyek és irónikus... Konkrétan a nagypapámmal (anyai) és anyukámmal is. Azt hiszem, hogy a nagyapámnak gyomorrákja volt, anyunak biztosan tudom, hogy áttétes tüdőrákja (meg tüdőtágulat, meg krónikus jobbszívfél-elégtelenség...nyilván).
Anyu 2001.06.06-án lett áldozata a ráknak, 42,5 évesen.
Van okom parázni? Dehogy! Én nem szívok el napi 2 doboz Symphoniát (van még olyan, amúgy?), sőt, egyáltalán nem dohányzom. Alkoholista sem vagyok. Máris más a képlet.

2.
Nem mentem el vérvételre, pontosabban cukorterhelésre, inzulinterhelésre, pajzsmirigy kontrollra...Mitől féltem? Hogy esetleg az derül ki, hogy cukros lettem. Megvan rá az esély?
Meg bizony! Hajlam megint csak öröklődik,és cukros is volt a családban. Pl. apai nagyanyám.
Nem mellesleg inzulin rezisztenciám van, mondhatni előszobája is lehet a diabetesnek. Ha....

3.
Nem mentem el endokrinológushoz kontrollra. Ez esetben nem a félelem tartott vissza, vagyis nem a "komoly betegség"-től való félelem. Sokkal inkább az önmagammal való szembenézés. Miért? Mert mint említettem, az elmúlt két évem elég sivatagos volt, lelki mélyzuhanás, melynek következményeként minimálisan tartottam csak a diétát, szinte semmit nem mozogtam, érzelmi zabálás megvolt, ergo...hát naná, hogy felszedtem jó pár kg-t. Úgy éreztem, hogy felesleges elmennem, csak azért, hogy szembesítve legyek azzal, hogy elbuktam, és megkapnám ugyanazokat az utasításokat, hogy fogyjak le, és szedjem továbbra is ugyanazokat a gyógyszereket, ugyanabban a dózisban. És még fizessek is ezért, mivel magán dokihoz járok.
Mellesleg tündéri a dokim, sosem volt lenéző vagy ilyesmi. Szimplán a saját lelkifurdalásomtól vezérelt feltételezéseim ejtenek csapdába. Így megy ez már jó ideje, de most már legalább belátom, nem?

4.
A maradékot csak ömlesztem, mert ezeknél nem félelem, hanem inkább trehányság a gát. Ilyenek pl a fogorvos, nőgyógyász...Intim turka-piszka, akárhogy is nézzük, nem annyira gyere be, mégis fontos lenne.


Nagyjából ezekről lenne szó.
Viszont a 2014 a változás éve lesz az életemben, hiszen eldöntöttem, és emiatt muszáj vagyok megtenni a szükséges lépéseket, félelem ide vagy oda, nem?

Mi segít? Talán az, ha megpróbálok..eeeeeeeeeeeeerror...ja, vagyis nem próbálom, hanem objektív leszek, és a félelmeimet mélyen eltemetem a realitás talajába.

Ez alapján - a fenti problémáimra vonatkozóan - Rózsa Sándor álarcát magamra öltvén, "Lösz, ami lösz" alapon, mindenféle beutalókra tettem szert. Nem félreérteni! Háziorvostól kértem, rendben? :)


Megoldások:

1. 
Kértem beutalót tüdőszűrésre. Bár már egy ideje nem fájok, mégis, mivel eldöntöttem, és ha már homár, időpontot kértem. És ekkor jött csak a meglepetés! Informálatlan lévén megtudtam, hogy mivel a tüdőszűrés már nem kötelezően előírt vizsgálat, emiatt 1.700,- Ft az ára! Miiiiii?
Nem is értettem, miért kérdezte meg az asszisztens - akitől az időpontot kértem -, hogy hány éves vagyok? Hát azért, mert ha már elmúltam volna 40, akkor évente egyszer ingyen is részesülhetek röntgen sugarakban:)
Naná, hogy már semmim nem fájt! Jó, ez csak vicc. Nem emiatt, tényleg nem. Nyilván nem a tüdőcsúcsom fájt (milyen vicces ezt így leírni), hanem vélhetően csak izomfájdalom volt, hiszen az én pici fiam a bal cicit preferálta mindig is, és közel 3,5 évig bizony rendszeresen kilengtem balra. Legalább a gyerek kompenzálta a jobbra ferde gerincemet, nem?
Szóval a gyerkő nagyjából 1,5 hónapja elválasztva, így a tünetek is mérséklődtek, mondhatni meg is szűntek. De csak a vizsgálati díj hallatán:) Neeem:) Tényleg:)
Pipa:)

2.
Kértem beutalót vérvételre. Vasat is nézetek, mert lehet, hogy amiatt, vagyis annak esetleges hiánya miatt is vagyok ilyen kutya fáradt. Vagy a kétéves kontroll hiánya miatt nem megfelelő a pajzsmirigy gyógyszerem dózisa. Kiderülhet, hogy cukros vagyok? Igen. És? Jobb lenne, ha nem tudnám. Nem. Akkor meg?
Kértem időpontot a laborba vérvételre. Ülj le! Ha ülsz, akkor kapaszkodj meg! 04.16. Hihhhetetlen! Április tizenhat, annyi.
Ez van, bevéstem a naptáramba. Majd akkortájt időzítem a magánlabort is. Ennyi.
Pipa:)

3.
Semmi fakszni, eldöntöttem, hogy elmegyek, és kész. Muszáj lesz megvárnom a vér eredményeket, meg ultrahangra is el kell mennem addig, hogy meglessék, kicsi petefészkem őrzi-e még kincsét, ciszta gyöngysorát, melytől jobb lenne megválnia már...

Vizuális típusúaknak, valahogy így néz ki sematikusan (befogadhatóan:)):

Normál és policisztás petefészek.

De megyek endohoz. Mert pont az kell, hogy szembesüljek. Addig nincs igazi változás, míg nem nézek szembe a problémával, igaz?

4.
Fogorvoshoz még nem kértem időpontot, nőgyógyászhoz már igen:) Fél pipa:)


Jó irányba haladok, látjátok?
Csak elindult valami változás:)

Hozzá kell tegyem, hogy IRTÓ NEHÉZ megtalálni a megfelelő időpontokat. Most már bánom, hogy annak idején nem jártam sakk órákra...:)

Mert apa össze-vissza dolgozik (szokásos probléma), anya is dolgozik, oviba menni-jönni kell a gyerekkel - legalábbis erősen ajánlott:), istentisztelet, Biblia-kör, vezetni is menni kell heti kétszer, ergo mínusz 2-2 órákat egyenesen arányosan letúrni, hó végén beszélő - mínusz 4 óra..., heti 2x telephelyi munka - legalább 1x mínusz 2 óra...

És még nem ettem, ittam, aludtam;
nem építettem a házasságom sem a szülőségem, sem a gyerekem, sem a kapcsolataim;
nem főztem, mostam, takarítottam;
nem diétáztam, sportoltam,
és nem utolsósorban a lelkemet sem ápoltam.
És csak egy gyerekem van...

És most jön a DE!

21 napos kihívás.
Az lesz a március fő témája.
És az majd ad egy löketet:)
Meglássátok:)

Jók legyetek:)

Bejegyzésem méltó zárásaként a nagy öreg biztatásával zárnám soraim:

"Mert csak én tudom, mi a tervem Veletek - így szól az Úr - békességet, és nem romlást tervezek, reményteljes jövőt adok nektek!"

(Jeremiás könyve 29:11)