2014 - A pozitivítás éve lesz

Sajnos még nem tudtam kitölteni a láthatatlan egyetem kis füzetét, nem gondoltam még át az életem, sem vissza, sem oda, de azt hiszem, még nem késtem le semmit:)

Viszont, egyben biztos vagyok.
Abban, hogy egy döntést mindenképpen meg kell hoznom, ha azt szeretném, hogy a 2014 valóban egy jó év legyen.
El kell sajátítanom a pozitív gondolkodást, mint olyat!

Alapvetően elég negatív emberke vagyok. Hippokratesz szerint melankólikus-flegmatikus...
Meg az a realista fajta, mely a férjem szerint csak negatív lehet...

De végül is rajtam múlik, hogyan terelgetem a gondolataimat. És ha már így van, mi a csudának szúrjak ki magammal és a környezetemmel?
Ha már a gondolatnak teremtő ereje van, és ha már minden fejben dől el, akkor inkább pozitív irányban teremtsek, döntsek, nemde?

Szóval pozitív leszek.
Mert eldöntöttem.
Mert ez jó nekem.
Mert ez jó másnak is.

És nem leszek kocka. Nem várok vele holnapig :) Sem hétfőig, sem a következő elsejéig...
Itt és most, punktum ;)

De mit is jelent ez a gyakorlatban?
Mitől válik az ember alapvetően pozitívvá, vagy optimistává?

A nagy öreg jól tudja, mi a módja, már csak hallgatnom kellene rá...

Vajon lehetek negatív, ha
- elégedett vagyok
- hálás vagyok
- szeretek
- bocsánatot kérek és megbocsátok
- építően szólok
- a jó dolgokra figyelek
- aggódás helyett bízok
- hiszek?

Jó kis témák lehetnek ezek...ezekre majd még visszatérek.

De addig is,  engedjétek meg, hogy ajánljak egy könyvet, amit egy barátnőm adott kölcsön (és még mindig nálam van, hoppá...):

Eleanor H. Porter: Az élet játéka

"Milyen is egy gyermek? Olyan, mint aki egyenest az égből jött. Héber szójáték szerint: az eget szopja. Isten képe még torzítatlan benne. A világi okosság, a felnőttek mesterkedései még át nem formálták. Nem tud még semmiről és semmije sincsen. Hamvas, eredeti és közvetlen. Védettségben él, és mindenestül átadja magát azoknak, akik szeretik. Ámulva néz szét maga körül. Ami rossz, hamar elfelejti, s mindjárt fölfedez mindenben valamit aminek örülhet Örökké játszik, nem fárad bele napestig. Tudat alatt mindnyájunkban ott él még a hajdani gyermek, hacsak a nevelés, a világ elszürkítő hatása máris ki nem ölte belőlünk. E kis regényben nem a felnőttek világa öli meg a gyermekit, hanem megfordítva: egy hús-vér gyermek hódítja meg varázsával a felnőttek állig begombolkozott világát - szinte játszva. 

Mondanivalója - hogy örömre születtünk a világra - mindig és mindenütt érvényes."

Ha már olvastátok, szuper, ha nem, jó szívvel ajánlom!

Legyünk pozitívak, és játsszuk az élet játékát, együtt! Lenne kedved hozzá?