Egy technikai okok miatt megkésett bejegyzés

 Ez a bejegyzés 01.23.-án kelt. Mivel nem tudtam használni a laptopunkat, csak némi macerával, mobilról facebook-ra töltöttem fel. De szeretném, hogy a többiekkel együtt legyen:)

***
 
Sziasztok!

Igen régen írtam már …kicsit, vagyis nagyon összezsúfolódtak a napok.

Annyi mondanivalóm gyűlt össze, hogy azt sem tudom, melyikbe fogjak bele:)

Azt tapasztalom, hogy ez a hónap valóban, és erősen a felzárkózás hava.

Írtam korábban, hogy arra szánom a januárt, hogy kitapasztaljam, miként tudom rendszerezni oly módon az életem, hogy hathatós életmódváltás vegye kezdetét.

Nem egyszerű, azt kell, hogy mondjam, de töretlenül kitartok, és próbálkozok. Lehet, hogy ez a baj? Hogy csak próbálom? :)

Kezdjük azzal, hogy mozgás terén nem remekeltem igazán.

Múlt héten kedden elmentem Niára, ugye.

Előtte nap bepróbálkoztam Béres Alexandra 10 perces tornájával – ami azért nem csak tingli-tangli, még ha csak 10 perc, akkor sem:) Hozzá kell tennem, hogy közel 3,5 éves fiam is otthon volt velem persze. Nyilván megbeszéltem vele, hogy hagyja anyát tornázni. Viszont meg kellett tapasztalnom, hogy a fiam, amint egy szabad hátfelületet pillant meg, egyből felugrik rá, mint zsoké a lovára. Hát így jártam én is. Nehezített kéz- és lábemelések négykézláb – 16,5 kg nehezékkel a hátamon:) 10 perc? Egy örökkévalóság!

Konklúzió: egyelőre a házi „tornaórák” olyan időszakra teendők, amikor a gyerek nincs otthon, vagy alszik.

Terveztem én több mozgást is, konkrétan Rubint Réka 20 perceseit, de be kell valljam töredelmesen, hogy a terv semennyire sem teljesült.

5:45-kor kelek, minimum este 10, mire a gyerek már alszik is, és én is készen állnék – elvileg – egy kis testmozgásra. De csak elvileg. 22:30-kor tornázni? Valakinek megy, de nekem?

Ö-ÖÖÖ:)

Konklúzió: a házi „tornaórák” csak napközben kivitelezhetők hétköznap, mikor a gyerek oviban van. Szerintem a 20 perces ebédidőmet fogom erre használni, a kajámat meg meló közben eszem meg. Mondjuk. Más most nem jut eszembe. Ki kell próbálni:)

Holnap, mit szóltok? Számon kérhetnétek:)

Péntek nem jó, mert akkor a telephelyen dolgozok.

Hétvégén meg valami nagyobbat beillesztek. Amikor a gyerek alszik:)

Hozzá kell tegyem, hogy irtó kísértő minden mással foglalkozni ilyenkor…

Egyébként képzeljétek, úgy döntöttem, hogy az idei kafetéria keretből igényelt SZÉP kártyának egy részét –pontosabban a kártyán lévő összeg egy részét, nem a kártyát vágom szét…-sporttevékenységre fogom fordítani. Nézegettem már neten a Tökölhöz közel lévő olyan létesítményeket, ahol elfogadják a SZÉP kártyát. Találtam is egy tök jót, nagyon jó árakkal. Van konditerem is, jó kis órák is – mármint foglalkozások:) De van több is.

Szóval ezen döntésemet már előrehaladásnak veszem. Mert most kivételesen nem azon agyalok, hogy milyen önző ember vagyok, és hogy abból a pénzből mennyi minden mást lehetne csinálni…

Nem, mert most már fontos számomra, hogy egészséges legyek. És teszek is érte, mert hiszem, hogy nem csak én, de a családom is profitál belőle(m):)
Kedves blog olvasók? Kérhetnék egy kis segítséget?

Most konkrétan a kisgyermekes, 8 órás munkát végző anyukákra gondolok:) Illetve Hozzátok fordulok.

Ti hogy oldjátok meg azt, hogy a testedzés rendszeres alkotója legyen az életeteknek?

Mikor? Mit? Hogyan?