Hogy mitől?
Ráálltam a mérlegre...Nem véletlenül kerülgettem ezt a dolgot hónapok óta...Az ember érzi, amit kell, éééértitek?!
Szóval, 109,8 kg az annyi. Igen, jól látjátok, ennyi! Én is megdöbbentem, elhihetitek.
104 körül mozogtam már jó ideje. Nem mintha az jó lenne, de EEEEEEEEEEEZZZZZZZZZ?
Úgy éreztem, hogy menten szörnyethalok. Aztán cirka egy óra leforgása alatt végigmentem a haldoklás minden egyes fázisán, és végül csak győztesen jöttem ki :)
Érzelmileg és lelkileg biztosan, fizikailag még nem.
De hát innen szép nyerni, igaz? ;)
Hozhatnám a kifogásokat, persze, hogy PCOS, meg pajzsmirigy alulműködés, meg ülőmunka, meg kisgyerek...de MINEK? Mást úgysem érdekel, magamnak meg úgysem segítek ezzel az önámítással.
Mert valljuk be, vagyis elnézést, be kell valljam, jócskán van a rovásomon.
Mert a fenti "kifogások" nem mentségek a fehér kenyér rengetegre, a liter fagyira, a bánat evésre, és hadd ne soroljam...
Ez van, ezt kell szeretni.
NEEEEEEEM!
Nem kell szeretni:) Mármint magamat igen, de az állapotomat nem:) Igaz?
Persze, szégyellhetném magam, valahol szégyellem is.
Rejtegethetném a súlyomat, de ha valaki rám néz, úgyis megsaccolja...
És ha ez az igazság, akkor minek rejtegetni? Kinek jó az?
Lehet, hogy x ideje teljesen magamba búgóztam volna, és féltem volna emberek közé, hogy ne úgy fessek, mint elefánt a porcelánboltban:)
Lehet, azon stresszeltem volna, hogy az emberek kinéznek, lenéznek, és nem szeretnek emiatt.
HÜLYESÉG!!!
Most már tudom. Elég csak magamból kiindulnom. A barátaimat nem a testsúlyuk alapján válogatom meg, és nem fordulok el tőlük akkor sem, ha kibillen a mérleg.
Ha valaki a külsőm miatt tenne hátrafelé lépéseket, vagy fosztana meg a barátságától, vagy a szeretetétől, akkor az nem is volt igazán barát, igaz?
Szóval ennyi az annyi. Nem takargatom, csak bő ruhákkal:)
Inkább változtatok.
Szerintem ez a SOKKKK hatás kellett, hogy erősen odaszánjam magam.
A korábbi "változgatásaim" alapján talán az egyik kedvenc dalom írhatna le. Meg úgy általában is.
Locomotív GT: Sziszifuszi Blues - http://www.youtube.com/watch?v=F5o-kIX8mWQ
Hallgasd meg, mert fantasztikus élmény:) A videóval együtt:)
Visszatérve a változgatásaimra, részt vettem már testsúlycsökkentő programon, életmódváltó játékon, amik viszonylag sikerrel zárultak. Az első főleg, hiszen utána fogant a kisfiam.
De csak ideig-óráig működtek, és nem a programok hibáztathatók.
Valahogy én nem sajátítottam el rendesen az életmódváltást, mint olyat, nem gyökerezett meg bennem.
Egyszer sikerült 2 év alatt 23 kg-t leadnom, szóval megy ez, csak nem kellene abbahagyni:)
Most nem az motivál, hogy gyereket szeretnék, mert nem szeretnék.
Most nem is az motivál, hogy példát mutassak.
Most az motivál, hogy egészséges legyek:)
És most maradéktalanul elhordom azt a követ ;)
Most, hogy megkaptam a meghívódat FB-n, egyszerre-ömlesztve olvasom az eddigi bejegyzéseid szép sorjában, tavalytól a jelen felé. Itt tartok most :)
VálaszTörlésTúl vagyok már fél tucatnyi "Nahát, a Zsu is így látja a világot?" illetve "Nahát, ilyen velem is történt!" élményen (de kár, hogy ezeket nem ismertem meg, míg együtt dolgoztunk), többek között nekem pár hónapja volt ugyanilyen "Szent ég, ekkora vagyok?" élményem. Más a kg, és mérleg helyett tükör váltotta ki egy próbafülkében, de az érzés ugyanaz.
Ami pedig a változtatásokat és életmódváltásokat illeti, rám nagy hatással volt egy könyv, sokat tanultam belőle, és talán neked is tud segíteni: http://www.libri.hu/konyv/charles_duhigg.a-szokas-hatalma.html
Ja, és tetszik a blog, jól írsz!
De most nem kommentelek tovább, mert még nem olvastam el mindent :)
Szia Kriszti!
VálaszTörlésBocsi, de csak most láttam, hogy írtál:)
Köszönöm, hogy időt szántál a blogomra!
Örülök, hogy tudtál több ízben is azonosulni. Igyekszem - amennyire csak lehet - nyitottnak lenni, mert biztos vagyok benne, hogy sokan ugyanabban a cipőben járunk.
Így tudunk egymásnak segíteni:)
Utánanézek annak a könyvnek, amit ajánlottál, köszi:)