2014. május 11., vasárnap

Családállítás 1.- Előzmények 1.

Szombaton PCOS Klubon voltam, melynek keretén belül családállítás volt.

Családállításról bővebben itt olvashatsz, én most nem mennék bele a részletekbe:
http://hu.wikipedia.org/wiki/Családfelállítás

A családállítást Bodó Andi tartotta, a Mens Mentis tudat-trénere. Mármint nem a céget trenírozza...
Itt megtalálod őt, ha később netán felkeltené az érdeklődésedet:
http://mensmentis.hu/munkatarsaink/
https://www.facebook.com/sorsblokkoldas?fref=ts

Úgy mentem el a klubra, hogy még igen bizonytalan voltam abban, hogy akarok-e állítani, vagy nem.
Szerintem féltem. Tudtam valahol, hogy mi érdekelne, de volt bennem egy kis para.
Kérdezte is az Andi, hogy állítok-e? Kifejeztem bizonytalanságom, mire ő visszakérdezett, hogy félek-e változtatni? Hát ja. Ez kellett. Ez a kérdés. A sav maga:) Nem annak szánta, de mart. Mert akkor és ott arra volt szükségem.

Az állítás lehetősége alapból két esélyes volt, hiszen nagyjából 15-en voltunk, és az  idő szabta keretek miatt az állítani kívánók kalapba dobták neveiket, és 3 "szerencsést" ki is sorsoltunk. Végül ha jól emlékszem 5 vagy 6 állítás is volt:)

A klub elején Andi  részletekbe menően beavatott minket a családállítás rejtelmeibe, a tudnivalókba, a menetébe...szóval minden szükséges információval ellátott minket, személyes megosztással, felkészítve, előkészítve így minket a családállításra, mint eseményre.
Beszéltünk arról is, hogy a betegségek általában lelki okokra vezethetők vissza, és innen kiindulva párhuzamot vontunk az InzulinRezisztencia és a kapcsolódási problémák között.

Volt Andinak egy példája, ami nagyon megragadott. A bableves példa. Igyekszem hűen visszaadni.

Szóval van a bableves, ami jóóóól el van sózva. Ez az a fazék leves, amit a családunktól kaptunk, hoztunk, ami ránk maradt. Mit tehetünk vele?
- Kiönthetjük, mondván az ehetetlen, és akkor "éhen halunk/maradunk".
- Dolgozhatunk a kapott anyaggal, úgy alakítva, hogy az a számunkra megfelelő legyen:
   - felvizezhetjük
   - főzhetünk bele krumplit...stb.

Megvan? Értitek?
Elképesztően jó példa szerintem:)

Miközben Andi felvilágosított minket úgymond, egyre inkább kezdett kikristályosodni bennem, hogy milyen problémát állítanék fel, és hogyan is helyezném azt el a térben. Már azt is kinéztem, hogy mely szerepre kit választanék:) Végül én is bedobtam a nevemet a kalapba, "Mit veszíthetek?" alapon.

Hát nem húztak ki. Nem véletlen, gondoltam. Résztvevőként/segítőként is sokat profitálhat az ember, mert sok esetben egy másik személy családállítása valamilyen módon kapcsolódhat a saját problémánkhoz is. Pontosabban maga a téma érinthet miket is, ezáltal segíthet is a részvétel saját magunkra nézve is.

2 családállítás volt, köztük olyan is, amiben részt vettem. Érdekes volt, hogy 3-ból 2-nek a problémája akár az enyém is lehetett volna...

Szünet. Egy kis levegő, egy kis eszem-iszom, meg a folyó ügyek.
Folytatás. A 3. családállítás. Ez konkrétan nem hatott rám közvetlen.
 

Van időnk, még állítunk. Egyet vagy kettőt, majd meglátjuk.
Elővettem a kalapot, odanyújtottam a mellettem ülőnek, aki az eddigieket is húzta. Sz. Zsuzsi.
Hát az én vagyok. A mindenit! Ez sem véletlen:)

Odaültem Andi mellé. Már fojtogatott a sírás.
Oké, nevezzük meg a problémámat. Röviden nem tudtam, de nagyjából összeszedtem.
Tehát a problémám az, hogy mivel az életem nagy részét másokért éltem, úgy érzem, hogy mások elvárásai alapján is formálódtam, és most keresem önmagam. Szeretnék végre én lenni, az aki igazán vagyok, szeretnék szabad lenni. Szabadnak lenni olyan értelemben, hogy a terheimtől mentesen, merni magammá válni. Úgy érzem a családom emléke, a kötelékek, vagy bármi is legyen, de visszahúz.
Szóval szeretnék végre önmagam lenni, és elég bátor is ahhoz, hogy tényleg "magammá" váljak.

Andi ismer már. Ismer részleteket a múltamból. Mivel tudja, hogy 19 évesen magamhoz vettem a 3 testvéremet, ismeri a viszonyulásomat anyuhoz, a következő feladatot kaptam:
Állítsam fel a 19 éves önmagamat, a mostani önmagamat, és az anyukámat. És mivel voltunk elegen, állítsam fel a testvéreimet is, mind a négyet.



És most itt is be is fejezném a történetet. Egyelőre.
Holnap írok az előzmények azon részéről, ami a családi hátteremre vonatkozik. Hogy majd amikor a családállítás részleteibe megyek bele, akkor az érthető legyen.

Megérte!
De ülepednie kell.
Még mesélek:)







  




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése